Képaláírás: Kovács Ferencz

Ismertető szöveg: "Kovács Ferencz 1823. május 11-én, született H.-M.-Vásárhelyen, iparos, de régi nemes és vagyonos családból. Korán özvegyen maradt édes anyja gondjai alatt nevelkedett 1839-ig, attól fogva pedig 1842-ig Debreczenben a jogot hallgatta. Majd Késmárkra ment a német nyelv elsajátítása és ügyvédi gyakorlatszerzés végett; de már 1843-44-ben az országgyűlés egész ideje alatt Pozsonyban találjuk Csongrádmegye követe, Klauzál Gábor, a későbbi miniszter mellett mint jurátust. Azután ügyvédi vizsgálatot tett és ügyvédkedni kezdett; de e pályára nem sok kedvet érezvén magában, csakhamar abbahagyta s megyei szolgálatba lépett, 1845-ben Csongrádmegye aljegyzőjévé választatván meg. 1846-48-ig a magánéletbe visszavonulva élt, mivel az ez idei választásokon a konzervatív pártnak sikerült felülkerekedni a reformpárt ellenében, a melyhez Kovács Ferencz is tartozott. 1848 tavaszán újra a reformpárt lévén a győztes, Kovács Ferencz vásárhelyi szolgabíró lett s e fontos hivatalban szolgálta városát a szabadságharcz lezajlásának végéig, 1849. augusztusig. Ekkor ismét visszavonult, gazdálkodással foglalkozott s különösen a fa- és legfőbbképen a gyümölcsfatenyésztés meghonosítására irányzott törekvéseivel igyekezett hasznára lenni polgártársainak. Az alkotmányos élet derengésének kezdetén megyei főjegyzővé, majd 1861-ben H.-M.-Vásárhely orsz. képviselőjévé választatott. Az országgyűlés eloszlása után ismét a magánéletbe tért s otthon az ipar, közgazdaság és vasútügy terén és közmivelődési egyesületek létrehozásán buzgólkodott nagy és maradandó sikerrel. 1867-től fogva jó ideig mint alispán szolgálta a megyét; 1881. után újra orsz. képviselőjévé választotta a város. Utóbb lelépett a nyilvános szereplés teréről, csupán városa és különösebben egyháza javának élt; de titokban, senkitől sem sejtve, fáradhatatlanul dolgozott azon a nagy munkán, a melylyel most - dicsőségre nem vágyva - oly nagy megtiszteltetést vívott ki magának. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. augusztus 4.)