A direktory hiányzik!
Normál kép: | Méret: x | Színmélység: | Felbontás: ismeretlen |
Ismertető szöveg: 1974. FESTMÉNYEK (XII.) - XIX. ÉS XX. SZÁZADI
MAGYAR FESTŐK MŰVEI, AKTOK Brocky Károly magyar festő. A temesvári borbély fiának művészi pályája Bécsben indult. 1823-tól a bécsi Képzőművészeti Akadémián Johann Nepomuk Ender (1793-1854) és Moritz Michael Daffinger (1790-1849) tanítványa volt. 1833-ban műtermet nyitott és portréfestés mellett oktatott is. Évekig tartó alapos felkészülés után Itáliában, majd 1837-ben Párizsban műtárgymásolatokat készített. 1838-ban Joseph Mallord William Turnerrel (lásd IV.23.) és a műkereskedő Munro of Novarral való megismerkedés után Londonban telepedett le. Számos sikeres, találó pszichológiai jellemzéssel készült pasztell- és olajportréjával - mint pl. Miss Liddel arcképe - rövid időn belül megnyerte az angol pénz- és udvari arisztokrácia tetszését. 1844-46-ban kétéves bécsi tartózkodás után Drezdán és Berlinen keresztül, tekintélyes rajz és tanulmány gyűjteménnyel tért vissza Londonba. Vonzó bájú női arcképeinek hosszú sora mellett, megfestette Mészáros Lázár és Kmetty György portréját s az azóta elpusztult Az Aranybulla kihirdetése című monumentális történeti kompozícióját. Az 1850-es években festett érzéki szépségű aktjai, félaktjai és mitológiai jelenetei - Ámor és Psyché, Nyugvó Psyché, Alvó bacchánsnő - kifinomult festői kultúráját hirdetik. Utolsó vörösruhás Önarcképe a XIX. századi magyar festőművészet egyik gyöngyszeme. (MűvI.L.196S.1k.30S o., MNL.4k.S72 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Július) http://mek.oszk.hu/10200/10292/) |
Kapcsolódó dokumentum: Brocky Károly: Vénusz és Ámor |