|
Képaláírás: Károlyi-kert
Ismertető szöveg: "A Gellért-hegy a törések által feldarabolt budai hegyvidék legkeletibb röge, közvetlenül a Duna partján emelkedik ki négy nagy törésvonal mentén, A Gellért-hegy, a Nap-hegy és a Várhegy közötti medence a Tabán. A Gellért-hegytől délre, a Duna régi árterületén Lágymányos helyezkedik el. A hegy Duna-parti lejtőjét a Duna eróziója tette szabaddá és alakította domború lejtővé. A lejtő alatti mély hasadékban szállnak fel a hévizek is. Tömegének legnagyobb részét dolomit építi fel. A budai márga északról, délről és nyugatról veszi körül, sőt felnyúlik a Gellért-hegy mögötti hátra is. A mésztufa a Citadellától nyugatra képez felületet, e helyen 1820 körül még kőbánya volt. A hegy déli oldalát löszréteg fedi. A kövületeket elsősorban Szabó József és Heckel dolgozta fel.
A Gellért-hegy eredetileg a Duna medréből sziklás lejtővel emelkedett ki, amit azóta az úttest szélességében levéstek. Magassága a lábazattól 140 méter, az Adria-tenger szintjétől 235 méter. Lankásan lejt nyugat felé, nyugati végződése a 168 méter magas és alig elkülöníthető Kis-Gellérthegy. A hegy déli oldalán nyílik a Szent Iván barlang, a hegy legnagyobb barlangja, mely a rakpart fölött 25 méter magasan fekszik. Neve az idők folyamán változott, eredetileg Pesti Öreghegynek, majd Kelenhegynek hívták. A középkorban Szent Gellért-hegyének nevezték, Gellért Csanádi püspökről, akit 1046-ban a Vata-lázadás pogány magyarjai a hegyről taszítottak le."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/17900/17973/html/gellert.htm)
|
