Ismertető szöveg: Géberjén község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai kistérségben. Géberjén neve a cégényi monostor birtokainak határjárása során tűnik fel, ekkor Gabrian alakban írják. Bár az oklevél nem nevezi villának "falu"-nak, de valószínűleg már akkor lakott hely volt. A XV. század-ban a Matucsinaiak ősi birtoka (1387: p. Gabrien), de a család 1387-ben hűtlenségbe esett, és emiatt elvesztették a falut, a Rozsályi Kúnok, Szántai Petőfiek kapták, tőlük pedig leányágon a Báthoriakra szállt. 1395-ben a Kúnok részét a király visszaadta a Matucsinai családnak, de 1436-ban ismét elvette tőlük, és ezt a részt is a Báthoriak kapták. Kisszámú lakossága egy időre bizonyára elhagyta, mert a XV. században több oklevél pusztának nevezi, más a birtoktestről szóló írások, pedig meg sem említik. Gyors pusztulása és bizonytalan helyzete a Szamos közelségével és itteni kanyargós szakaszának gyakori áradásával magyarázható.(Maksai 139). A 15. században a Báthoriak mellett a Fülpessi, Matucsinai és Rosályi Kún család-oknak volt benne birtokuk. A 16. században ugyane a családoknak van itt birtoka. A 17. században a Báthoriak része előbb a Bethleneké, majd a Rákócziaké lett. Mint az ecsedi uradalom egyik faluja, osztozott a többiek sorsában. 1746 és 1748 között Géberjén is Károlyi Ferenc gróf tulajdonába került, az első népszámlálás idején (1784-86) pedig Károlyi Antal volt a földesura (Ébele: Ecsedi uradalom) A 20. század elején a Jékeyek a fő birtokosai, Borovszky szerint a család egyik őse, Ferenc már 1659-ben királyi adományt kapott rá (de bizonyára csak az egyik részére). A Szamos nagy kanyarulatai mellé épített falu sokat szenvedett az árvizektől. A XV. századi pusztásodását is feltehetőleg a gyakori árvizek okozták. A szájhagyomány a későbbi időkből is több pusztító árvíz emlékét őrzi, így az 1882. évit, amikor az egész települést elöntötte a víz. A folyó legutóbb 1970. május 14-15-én árasztotta el Géberjént.