Ismertető szöveg: Az erdei cickány (Sorex araneus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cickányalakúak (Soricomorpha) rendjéhez, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjához tartozó faj. Az erdei cickány arcorra hosszú és csúcsa felé elkeskenyedik; feje és teste együttesen 5,8 - 8,7 centiméter, farka 3,2 - 5,6 centiméter, magassága 1 - 1,5 centiméter és súlya 4 - 16 gramm. Hátoldala sötét- vagy feketésbarna, hasoldala világosabb. Közepesen nagy, rövid farkú cickány. Fülkagylóját a bundája nagyrészt eltakarja. Fogainak hegye élénk sötétvörös. Farka rövid szőrös vagy csupasz. A fiatalok barna színűek. Az erdei cickány nedvesebb talajú erdők, mocsaras, sásos területek lakója, ahol a sűrű fűben él. A hegyvidékeken a felső erdőhatárig felhatol. Leggyakoribb cickányfajunk. Tápláléka giliszták, csigák, rovarok és férgek. De elfogyasztja az állati tetemeket, csapdába esett állatokat, sőt saját fajtársait is. Naponta testsúlyának háromnegyed részét, szoptatás idején másfélszeresét kitevő mennyiségű táplálékot vesz magához. Gyakorlatilag éjjel-nappal ennie kell, másképpen éhen halna! Az erdei cickány legfőbb ellenségei a baglyok (gyöngybagoly) és macskák. Bár ellenségeinek ritkán van alkalmuk zsákmányul ejteni, mivel a teste két oldalán lévő mirigyekből bűzös váladékot présel ki és ezért a legtöbb állat kiköpi. A cickányok csaknem minden napszakban tevékenyek, érverésük percenként az 1000-et elérheti. Téli álmot nem alszanak. Rendszerint ősszel egy-másfél évesen végelgyengülésben múlnak ki. A nőstény 2 - 4 alkalommal 5 - 7 kölyköt hoz világra. Csupaszon és vakon születnek, három hétig szopnak, és három - négy hónap alatt válnak ivaréretté. Az erdei cickány Magyarországon gyakori, főleg a Dunántúlon. Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 Ft. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. (Forrás: Wikipédia)