Ismertető szöveg: A menyasszony még mikor az ismétlő-iskolát elhagyta, mindjárt elültetett egy rozmaring-ágat egy zöldmázos, veres kakasokkal meg kék virágokkal kihányt fazékba s addig öntözgette, locsolgatta, míg csak meg nem fakadt. Másnak azt mondta, hogy csak azért ültette el, mert megsajnálta a szegény kis rozmaringot, hogy el ne száradjon. Pedig dehogy azért, dehogy azért, egészen más járt már ekkor a kis hamis eszében. Jól tudta, hogy ha úgy nagyon erőltetik a lányt, hát hiszen nem akarna, de mégis aztán ha már épen nem maradhatnak tőle, hát ... hát ... férjhez megy, aztán lakodalomkor rozmaring-ágakat kell a vendégek közt szétosztani. ...
A levagdalt ágacskákat szépen sorjába oda rakosgatja Julcsika egy nagy tulipántos tányérra s úgy viszi be a lakodalmas nép közé, szemlesütve elkezdi szétosztogatni. Kapnának még
a czigányok is, de ezeknek most is inkább a vőfire van gondjuk, a ki megint előkerült egy kancsó borral.
Hanem a leányok, legények annál jobban kapnak rajta, mosolyogva, örömmel tűzik ki, ki a hajába, ki a kalapja mellé.
Az öreg asszonyok nagy gyönyörűséggel nézik a rozmaring-osztást, de kivált arra vigyáznak nagyon, hogy ugyan melyik leány, melyik legénynyel cseréli el a magáét ? Ha egy-egy csere esik, oda-oda sugdosnak egymás fülébe valamit... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. január 27.)
Rozmaring: a hűségért. A rozmaring virágnyelven a házasság egyik legfontosabb pillérét, a pár egymás iránti hűségét jelképezi. A hagyomány szerint a menyasszonynak a koszorújába fonják, a vőlegénynek pedig a kabátja hajtókájába tűzik. A koszorúslányok is a rozmaring segítségével választhatják ki leendő hű jövendőbelijüket: jó pénzért almába szúrt rozmaringágakat árusítanak; s a vevők között akad horogra kedvesük is. (Forrás: m1aya3.blogspot.com)
|