Képaláírás: Szikszay Ferencz: Magány.
A Nemzeti Szalon Kiállításából.

Ismertető szöveg: A magyar főváros fiatalabb szépművészeti egyesülete arra törekszik, hogy a kevesebb igényű, de mégis művészi tulajdonságokkal biró és tetszetős festményeknek és szoborműveknek nyisson elárusító piaczot. Azt akarja elérni, hogy a szépművészet terméseit azok is megkedveljék, a kiknek nincs elég jövedelmük arra, hogy a művészet nagyobbszabású alkotásaiért százakat és ezreket áldozzanak. Egyszóval: népszerűsíteni kívánja a magyar ecset és véső termelését azokkal a külföldről érkező másolatokkal szemben, a melyekért ma még tőlünk nagyon jelentékeny összeg kerül évenként idegen földre. Az egyesületnek ez a törekvése talán még soha sem nyilatkozott meg olyan világosan, mint nem régiben megnyílt téli kiállításán. Két nagy teremben találunk itt olaj- és viz-festményeket, csaknem kivétel nélkül kisebb műveket, melyekkel szalonjainkat és szobáinkat szépen díszíthetjük. Hangulatos tájfestmónyek és tetszetős genre-képek váltakoznak érdekes sorozatban. Ebből a gyűjteményből mutatunk be mostan néhányat olvasóinknak. Mélabús hangulat terméke Szikszay Fe-rencz finom színekben bővelkedő képe a "Magány". Az előtérben viz partján magányosan álló, lombjait vesztett fával, a háttérben lassan emelkedő domb, hervadásnak induló' növényzettel. A képen minden közre működik arra, hogy a nézőt édes merengésre csábítsa. (Forrás: Vasárnapi Ujság 1900. deczember 16.)

Szikszay Ferenc Pest, 1871 - Orsay, 1908 Festő. Tanulmányait a Julian Akadémián, Párizsban végezte, itt festette tájképeit és alakos kompozícióit is. Hangulat elemekre épülő, francia témájú képeit több alkalommal mutatta be itthon a Nemzeti Szalonban. Írásműveit saját illusztrációival adta ki. Néhány műve a Magyar Nemzeti Galériában található. (Forrás: http://www.kieselbach.hu/muvesz/szikszay-ferenc_2053)