Normál kép: vasarnapi_ujsag_1861_06_pix_Oldal_07_Kep_0002.jpg | Méret: x | Színmélység: | Felbontás: ismeretlen |
Nagy kép: vasarnapi_ujsag_1861_06_pix_Oldal_07_Kep_0002_nagykep.jpg | Méret: x | Színmélység: | Felbontás: ismeretlen |
Képaláírás: Luczenbacher Pál és János. Ismertető szöveg: "A két testvér, kikről e sorokban megemlékezni akarunk, Szobon született;
János 1816-ban, Pál pedig 1818-dik évben, s atyjok hajlamait örökölvén,
serdültebb ifju korukban az iskolai pályáról lelépvén, otthon a
kereskedelmi üzlet körül leltek foglalkozást. Atyjok halálakor már családos
férfiak lévén, nem követték azok példáját, kik alig várják, hogy mielőbb
szétdarabolhassák az apai örököt, hanem a nagy vagyont a virágzó
kereskedésben együtt hagyva, egyesült szorgalommal folytatták az öröklött
üzletet s tevékenységöknek együtt, közegyetértéssel keresvén nagyobb
nagyobb téreket, a vagyonban most sincsenek megosztozva, hanem a teendőkben
igenis, oly formán, hogy mig János rendesen Pesten van itthon, s az itt
központosuló ügyek intézésével, és a pesti, évenkint legalább 50,000 ölnyi
forgalmu tüzifakereskedés kezelésével foglalkozik, azalatt az élénk
szellemü Pált nehéz dolog levéllel is feltalálni annak, a ki nincs vele
folytonos összeköttetésben, s a középpont kikerülésével akarná meglelni;
mert ez a nyugalmat nem ismerő fürge ember, majd valamelyik folyamatban
levő vasuti munkavállalat megtekintésére rándult el, majd valamely
tervezett uj vállalat helyszinét fürkészi ahhoz értő szakemberekkel,
majd gőzhajói valamelyik állomásán tünik elő, melyeket annyi erélylyel,
határozottsággal és akadályok elleni küzdéssel tudtak életbeléptetni,
és a melyeknek száma jövő nyárra ismét szépen szaporodni fog; - majd
Pesten, majd Bécsben fordul meg, mindig tervezve és életrevaló terveinek
végrehajtásában munkálkodva; csak Szobon lakó családjának jut az
együttlétből több idő, de mégis sokkal kevesebb, mint a mennyit akár
a gyöngéd családapa, akár a szerető nő s szép reményü gyermekek
megelégelhetnének.
A Luczenbacher testvérek, kiknek Szobon, egyebek mellett, kőbányájuk és fafűrész-üzemük volt, 1860 májusában kaptak hajózási engedélyt Pest-Buda területére, majd novemberben az ország összes vizeire. Első hajójukat ők is az Inn-Donau társaságtól vették, mely a SZENT ISTVÁN nevet kapta. E hajóval indították meg a Pest - Esztergom közötti járatot. Rustronnál három újabb hajót is rendeltek, s ahogy azok (MÁTYÁS KIRÁLY, ZRÍNYI MIKLÓS, újabb SZENT ISTVÁN) megérkeztek, megnyitották a Pest - Mohács és az Esztergom - Győr közötti járatot is. Rustrontol vettek még egy öreg hajót is, melyet ÁRPÁD névre kereszteltek, ugyanekkor a régi SZENT ISTVÁN a PANNONHALMA nevet kapta. Sajnos a DGT-vel folytatott versenyt a magyarokra jellemző tőkehiány miatt nem bírták, így személyhajóikat 1864-ben visszaadták Rustronéknak, akik a DGT-nek adták tovább, aki mindent felvásárolt, hogy a konkurencia megszűnjék. Ám Luczenbacherék csak a személyhajózást adták fel, két vontatójukkal először csak a pesti szakaszon, majd az egész ország területén fahajók bérvontatását végezték. A VISEGRÁD és SZIGETVÁR gőzösökhöz folyamatosan újabb hajókat vásároltak JÓZSEF, ARAD, TEMESVÁR, MAROS, DUNA, KÖRÖS, BODROG néven, s 1868-ban tőkéstársakat találva megalakították a Magyar Vontató Gőzhajózási Rt-t. E vállalatba a kilenc gőzös mellett 12 uszályt is vittek apportként. 1870-ben, hogy tőkeerősítést nyerjenek, beolvadtak az alakuló Magyar Lloyd Gőzhajózási Társaságba. (Forrás: www.hajoregiszter.hu) |
Kapcsolódó dokumentumok: Hajóregiszter: Luczenbacher testvérek - Szob - 1860-1868 Gráfik Imre: A múzeumlátogató Eötvös József - 1. függelék |