Képaláírás: III. Napoleon, a franciák császára

Ismertető szöveg: "A pair-kamara azonban a trónkövetelőt, Bonaparte Lajos név alatt, a lázadás vétke miatt, élethossziglan tartandó fogságra itélé. A kormány Hamvárát jelölé ki, a hol a bűnös a rá kimért Ítéletet szenvedje. E bukás eleinte elbátortalanitá az eddig kétségbeesni nem tudó ifjat. Átlátta, hogy, ha ez uton halad, még azon kevés rokonszenvet is, melyet netán a franczia népben ébreszteni képes volt végkép elveszti, azért előbbi politikájához folyamodott, folytatta tanulmányait, hogy legalább mint iró nyerhesse vissza azt, a mit mint fölkelő elvesztett. Fogsága idején irta a Reveries politiques (Politikai ábrándok) czimü szabadelvű könyvét, s való­ban elveinek értelmes fejtegetése által sok barátját, aki eddig elkedvetlene­dett iránta, ismét kibékitheté. További irataiban mindinkább a demokratia mellett küzdött. Könyvet adott ki A szegénység eltörléséről. Sőt még az akkorában az anyagi téren oly sok vitát okozó czukor-kérdésben is hal­laté magát. Negyedik művében Történelmi töredékek, mint mondani szokták, a vörös sipkát is föltéve, ekkor irá, hogy ő inkább polgár, mint Bo­naparte, azonban a júliusi kormány épen nem mutatott hajlamot arra, hogy kegyelmezés útján a foglyot szabadon bocsássa. " (Forrás: Vasárnapi Ujság, 7. évf. 14. sz. (1860. április 1.))

II. Napóleonnak, (a Sasfióknak) halála (1832) után és rokonai passzivitása miatt a Louis-Napoléon herceg a Bonaparte család rangidős tagjának érezte magát (két fivére korábban meghalt), és a bonapartisták élére állt. Első kísérlete a hatalom átvételére 1836. október 30-án, reggel 6 órakor történt: néhány társával betört egy strasbourg-i tüzérlaktanyába, és megpróbálta fellázítani a katonákat. 8 órára már börtönben ült, és köznevetség tárgyát képezte. Lajos Fülöp király nem tulajdonított nagy jelentőséget a hamvába holt puccsnak, Napóleont hajóra tette, és 16 000 frank útiköltséggel Amerikába küldte. Ő azonban nem adta fel terveit.(Forrás: Wikipédia)