Képaláírás: Ballagi Mór

Ismertető szöveg: "Ballagi mint tanár, szerkesztő, egyházi és iskolai ügyekben is nagyon nevezetes szerepet játszó vezérférfiú, Budapest főváros egyik legbuzgóbb városatyája, az orsz. prot. árvaház egyik alapítója, volt elnöke s mindenkor odaadó támasza, 1855 óta, midőn a fővárosban telepedett már le, a közélet különböző terein oly ritka tevékenységet fejt ki, hogy országos nevű férfiú volna még akkor is, ha tevékenységének súlypontja nem az irodalomra esett volna. De az írás és tanulás eleme neki. Dolgozatait lehetetlen elsorolni mind. Folyvást lankadatlan erővel dolgozik, 8-10 órát napjában, s csak az utóbbi években készített el egy nagyobb kereskedelmi szakszótárt s dolgozta át újból nagy kézi-szótárát, irt több akadémiai értekezést s még napjainkban is élénk polémiát folytat a Magyar Nyelvőr egy pár vezértagjával, kik tudvalevőleg ellenfelei a magyar nyelvészet terén." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 37. sz. szeptember 14.)

A röpirat fogadtatása alapján Eötvös József felkérte, hogy térjen haza és vegyen részt abban a programban, amellyel a magyar nyelvet a zsidóság körében akarták terjeszteni. Hazatérve 1840-1841-ben kiadta a Mózes öt könyvét, mely kétnyelvűen, magyar és héber nyelven, kötetenként jelent meg. A fordítást a Talmudból vett magyarázatokkal látta el. A Tóra fordítása eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia az akkor még Bloch Móricot levelező tagjává választotta, ezzel ő lett az első zsidó magyar akadémikus. Akadémiai székfoglalója a nyelvészettel foglalkozott. (1840-ben, 25 évesen a Nyelvészeti nyomozások címmel tartotta meg székfoglalóját.) 1841-ben imakönyvet készített Izráel könyörgései egész évre címmel. 1842-ben jelent meg az Első jósok (Jóshua) könyve magyar fordítással. Nyelvészkedés mellett a vallási tudományok is érdekelték, ezért Németországba, Tübingenbe utazott és teológiát hallgatott. (Forrás: Wikipédia)