Képaláírás: Vadludak vadászata

Ismertető szöveg: "Mint különösen eredményes módszert ajánlják a következőt: A tópart valamely nád-, illetve sásmentes pontján, honnan a tó nagy része belátható, még tavasszal olyan földhányást készítenek, mely mögött öt-hat személy könnyen elrejtőzhetik. Különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a töltéshez észrevétlenül lehessen annak idején közeledni, anélkül, hogy a vadludak, melyek a vizen szétszóródva úszkálnak, a vadászokat meglátnák. Alkalmas időben, kora ősszel, ha a szél kedvező s köröskörül minden csendes, a két-két puskával és durva göbecsü töltényekkel felszerelt puskások a töltések mögé bújnak.
Most a velük levő, kisebbfajta, vörös színű, rókához hasonló ebet, vagy ami még jobb, egy teljesen megszelídített rókát a töltés tetején átdobált falatokkal a parton való keresgélésre késztetik; minél éhesebb az állat, annál szorgalmasabban fog - természetesen - keresni. Ez a ludak kíváncsiságát felkelti, elkezdenek hivogatni s óvatosan közelednek a part felé; hivogatásukra a messzebb levők figyelmesek lesznek s mindinkább közeledve, a sereghez csatlakoznak. Az elől levőket a hátsók mindjobban előre nyomják s rövid idő alatt a parttól negyven-ötven lépésnyire egész zárt tömeg lesz, mire a puskások halk vezényszóra egyszerre tüzelnek s a második sortűz az összegabalyodott, felkelő seregre történik. Néha megesik, hogy húsz-harminc darab marad a hely színén és a többi meglövöldözöttekből is menekülés közben akárhány elesik. Ezeket csónakon felkeresik s elejtik. Az utánkeresésnél a jó ebek igen jó szolgálatot tesznek s a mulatság fokozásához nem kis mértékben. járulnak"
(Forrás: https://mek.oszk.hu/13100/13111/)