Ismertető szöveg: 1970. LUDWIG VAN BEETHOVEN
L. van Beethoven (1770-1827)
születésének 200. évfordulójára.
Ofszetny. 11 3/4 F. fog.
T.: Bokros Ferenc,
Pásztor János (1881-1945)
Beethoven mellszobra alapján.
Á 1970. jún. 27.-1971. dec. 31.
PM 5 455 000 fog. 7 457
2634 2598 1 Ft 50,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Ludwig van Beethoven német zeneszerző. A bonni választófejedelem udvari énekesének, Johann van Beethovennek
(1740 k.-1792) és Maria Magdalena
Keverichnek (1746-1787) a fia. Nagyapja,
Ludwig van Beethoven (1712-1773) Leuvenben
és Liegeben kórus karnagy, basszista, majd a
bonni választófejedelem udvari zenekarának tagja
volt. Különleges tehetsége korán feltűnést keltett.
Udvari muzsikosoknál, városi kolostori
zenészeknél kezdte el zenei tanulmányait
Bonnban. Zongoristaként apja már nyolcéves
korában felléptette Kölnben. 1773-ban nyomtatásban
megjelent a választófejedelemnek ajánlott 3 zongoraszonátája. 1783-ban az
udvari zenekar csemballistája, 1784-ben második udvari orgonista lett. Édesanyja
halála után apja elzüllött, a családfenntartó nehéz szerepét kellett vállalnia. Ebből az
időből mintegy 50 műve maradt fenn. Sorsának későbbi alakulását kedvezően
befolyásolta szoros barátsága Ferdinand von Waldstein gróffal, akinek ajánlására a
bécsi nemesi körök kitüntető szívélyességgel fogadták. Bécsben 1791-1802 között
Franz Joseph Haydn, Johann Baptist Schenk (1753-1836), Johann
Georg Albrechtsberger és Antonio Salieri (1750-1825) tanítványa volt.
Pártfogója nevét az op.53. "Waldstein-szonáta" ajánlásában örökítette meg. A kölni választófejedelemség francia megszállásával s ezzel együttjáró megszűnésével 1794-ben
a bonni támogatás abbamaradt. Ezután tanításból és műveinek tiszteletdíjából élt.
1795-ig keveset publikált, tartózkodott a nyilvánosságtól. Megélhetésének fő forrása
az "ajánláskompozíció" volt, mely csaknem valamennyi művét jelentette abban az
időben. Bonni udvari orgonista tiszte után többé nem vállalt állást, kizárólag a
zeneszerzésnek szentelte magát. 1795-ben a bécsi Burgtheaterben debütált B-dúr
zongoraversenyével. Kompozícióit jól megfizették, ezen felül 1800-tól évi 600
aranyforintot kapott - többek között - Lichnowsky hercegtől és más támogatóktól.
1796-ban Pozsonyban, 1800-ban Budán adott hangversenyt. 1800-1801-ben a Sonata
apassionata-ként ismert későbbi mű ajánlásának címzettjénél, Brunswick Ferenc
grófnál (1776-1832) vendégeskedett Martonvásáron. A "halhatatlan kedves"-hez
írott nevezetes levele, vélhetően Brunswick Jozefin, gróf Deym Józsefné (1779-1821) volt. 1807-ben Kismartonban mutatta be herceg Eszterházy Miklósnak
(1765-1833) ajánlott C-dúr miséjét. Élete alakulását jelentősen befolyásolta 1795-ben
kezdődő, s mind súlyosabbá váló hallászavara, mely 1808-ban már erős
nagyothalláshoz, 1819-ben pedig teljes süketséghez vezetett. Egyre inkább
visszahúzódott a nyilvánosságtól, magányos különccé vált. Már csak írásban lehetett
érintkezni vele. Így az utolsó évek életrajzának különösen értékes forrása a mintegy
140 - a 400 darabból fennmaradt - kisalakú beszélgető-füzet. 1825-ben kezdődő
májzsugor-betegsége és bélfájdalmai elhatalmasodtak és két évi szenvedés után halt
meg. Ezrek kísérték utolsó útjára. A 38 fáklyavivő között volt Franz Peter Schubert is. Franz Grillparzer gyászbeszédét a temető kapujában
Aschütz színész mondta el. Az abszolút zene legünnepélyesebb költője volt. Művei az emberiség közkincsévé és tiszta művészi élvezetvágyának örök kielégítő forrásává
váltak. Hangja őszinte, küzdelmeinek, vágyainak, érzéseinek és érzelmeinek kifejezési
módja közvetlen. Az örökké küzdő ember talál lelki társra zenéjében. Fegyelmezett
logikája, páratlan emlékezőtehetséggel párosult. A szonáta legnagyobb művésze.
Operáiban, szimfóniáiban is csak tiszta zenei elemekkel és eszközökkel fejezi ki a
lelkében megszületett zenei képzetet és benyomásokat. Életének egy-egy állomásán
művészetének fő műveit alkotta meg. Igy az első korszakban a hat szimfónia, Fidelio,
koncertjei és kimagasló szonátái, kamaraművei ezekben a periódusokban keletkeztek.
A következő fejlődési szakaszban egyéb műveit - szonatínák, nyitányok, színpadi
zenék, dalok, kamarakompozíciók, stb. - vetette papírra. Késői korszakának zenei
termésébe tartozott egyebek között a IX. szimfónia, az utolsó öt zongoraszonáta, az
utolsó öt nagy vonósnégyes és a Missa solemnis, melyet a legsikerültebb művének
tartott. Művei keletkezésének és alkotómódszerének felbecsülhetetlen forrásai
vázlatkönyvei, melyek meghaladják az 5.000 lapot. (Brockhaus: Zenei L.1983.1k.185
o., Falk G.:Zenei kis L. 1938.95 o., MNL.3k.459 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|