Képaláírás: "A férj és feleség" Lakatos László komédiája a Vigszinházban.
Gombaszögi Frida (Edith) és Csortos (dr. Bálint.)

Ismertető szöveg: "Ez is magánéleti darab, semmi köze a világban most kavargó rettenetes válsághoz, de van köze az emberi örök küzdelemhez, az élet gyógyíthatatlan melancholiájához. Mai szorongattatásunkban is érdekel, mert rólunk van benne szó, magunkról, valamennyiünkről, olyan dolgokról, a melyektől szenved a szalonok embere, de az utczáé is, mert egy eredendő emberi ügy van benne megvilágítva: a szerelmes férfi tragédiája a házasságban. A férfi tragédiája, a ki nem tud élni a nő nélkül, de vele sem tud nyugodtan élni, mert éles inkompatibilitás van köztük, az eredendő természet, az életfelfogás, a gondolkodásmód, az életigények inkompatibilitása. A férfi teljesen magáénak akarja a nőt, ez meg kisiklik kezéből, szerelmében sem adja magát egészen neki, igazában nem őt szereti, hanem a szerelmet, nem az egyént, hanem az egész férfinemet és mindenek előtt saját érzékiségét és saját hiúságát. A két nem viszonya örök harcz, a vágy és az eltaszítás, a szerelem és gyűlölet folytonos váltakozása; a férfi meggyűlöli a nőt, eltépi sziveről s annál jobban sóvárog utána s a végén bús rezignáczióval visszaöleli keblére. A nemek örök harczában a férfi nyerhet csatákat, de a háborút mindig ő veszti el. Elveszti, mert kezdettől fogva nincs meg benne a meggyőződés, a nőnek csak önmagára gondoló egocentizmusával szemben ő mindig látni kénytelen az érem reverz oldalát is és főképen mert önérzet, uralomvágy, a tulajdonjog érzése, hiúság, minden más lelki motívum fontos neki, de a végén mégis csak az érzékiség mondja ki a döntő szót. Az asszony azokból a rózsákból fon számunkra rablánczot, a melyekkel szépségének, érzékeinkre való hatásának áldozunk."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1919. január 12.)