Képaláírás: Könyvoldalak margóinak megállapítása különböző módszerek szerint
1. ábra: középkori írott könyvek margói. 2. ábra: modern könyvek margói. 3. ábra: margóviszonyok William Morris szerint. 4. ábra: Edward Johnston szerinti margóviszonyok
Arányos könyvoldalak elrendezése 1. az aranymetszet alkalmazásával, 2. a szedéstükör és a papiros közötti különbözet részekre bontásával

Ismertető szöveg: "A középkori könyveknél a legtöbb esetben a belső margó, a kötőhézag 2, a felső margó 3, a külső margó 4 és az alsó margó 6 részből áll. Vagyis a felső margó felényivel nagyobb a kötőhézagnál, míg ennek duplája a külső margó, az alsó margó pedig kétszerese a felsőnek.
A modern könyvművészet általában ezeket a margóviszonyokat vette alapul, éppen csak annyiban változtatott azokon, hogy az alsó margót 6 rész helyett 5 részben szabta meg. Ilyen margót láthatunk az összes többi fentebb fél nem sorolt példákon.
A margóviszonyok arányos megállapításával különben az újabbkori könyvművészek majdnem mind foglalkoztak. Megemlítjük két hírneves angol könyvnyomtató művész megállapításait is. William Morris a kötőhézag terjedelmét 5 részben állapította meg s a felső, külső és alsó margókat az előzőnek egyötödével növelte, vagyis a kötőhézagban 5, a felső margón 6 (5 + 1), a külső margón 7.2 (6 + 1 .2 ), az alsó margón pedig 8.6 (7.2 + 1.4) résznyi margót hagyott, ez utóbbit azonban lefelé kerekítve 8 1/2 részben állapította meg. A másik angol, Edward Johnston, a margóviszonyokat nagyjából ugyanazon az alapon szabta meg, mint az írott könyvek."
(Forrás: Magyar Grafika, 1907. április)