Képaláírás: 187. Mészöly Géza: Tiszaparti füzes alkonyatkor.
X. Festészet

Ismertető szöveg: "A hazai föld, a hazai tájak kiválóan jellemző festője Mészöly. Minden izében magyar tájképfestő. Emlékezzünk vissza a Magyar-Alföldről mondottakra. Kiemeltük, hogy az Alföld azeltt sokkal mocsarasabb volt, mint most; de most is legjellemzőbb tájképei a nádas, a tiszaparti füzesek, ahogy Mészölynél is találjuk. Ezeket tudja Mészöly kiváló hűséggel és hangulatosan festeni. A tiszaparti füzeseknek köszönheti, hogy mikor a bécsi festőakadémia Lenau "Schilfiieder" verscsoportjának illusztrálását tűzte ki pályatételül 1870-ben, az akadémia aranyérmét kapta meg. Ezek a jellemző alföldi nedves, mocsaras, nádas, füzes tájak, ezek teszik Mészöly kiváló terét, de ezzel egyszersmind a jellemző hazai tájképeknek, a hazai földnek festője. E tájak maguktól keltik fel azt a sajátságos melankolikus hangulatot, amely elömlik Mészöly minden tájképén. Ilyen : Tiszaparti füzes alkonyaikor, Alföldi tanya, Szénahordás stb. Minden tájképe egy kiszakított darab a hazai földből. Életképeiben is a magyar nemzeti jellemnek, de különösen a magyar népélet jellemző motívumainak kiváló kifejezője. A fonóból hangzó mélabús nóták hangulatai ezek, melyek annyira megfelelnek a tiszaparti füzesek melancholikus hangulatának. Kiválók e nemben : Balatoni halásztanya, melyet a Nemzeti Képtár számára festett Trefort megbízásából, Balatoni komp, Balatoni alkony, Balatoni táj, mely a müncheni nemzetközi kiállítás aranyérmét és a Magyar Képzmvészeti Társulat nagydíját nyerte és most ő felsége tulajdona. Kiválót adott azokban az apró kis szalonképekben is, minpéldául a "Pihenő récék"."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14800/14878/14878.pdf)