Képaláírás: Altdorfer : Erdőlakók

Ismertető szöveg: "Ezt az egybeolvadást a természettel Altdorfernek mindjárt legelső festményein is megtaláljuk, ami mutatja, hogy a világról alkotott felfogásának ez alapvető pontja volt. Amikor Münchenben levő képén Szent György megví a sárkánnyal, semmiféle csoda nem történik. Magányos lovag, ki a lombrengeteg ölén találkozik egy színes, furcsa, szárnyas óriásbékával. A nagy-nagy erdőhöz képest a lovas oly piciny: maga is alig több egy csillogóhátú finom bogárnál. Az erdei magány s az erdei hangulat éreztetésére csodálatosan beszédes ötletek jutnak eszébe. Van egy vadembert ábrázoló rajza: két óriásfával jelzett erdőn keresztül meztelen férfi jön velünk szembe, vállán tőből kitépett fát cipelve. A fa gyökere, ágai kuszán csüngenek alá s összeolvadnak a csupasz fák lelógó gallyaival. Valamikor sokkal későbben Böcklin is megfestette az erdei magányt, egyszarvún ülő nővel és Schwind az erdőn átvágtató hegyi manóval, Rübezahllal. De amennyivel több keresett romantika van a szemét villogtató egyszarvúban vagy a hegyesszakállú Rübezahlban, annyival hatástalanabbak is Altdorfer egyszerű és ösztönös elképzelésénél. Altdorfer nem romantikus és érzése oly őszinte és naív, hogy nincs szüksége szentimentalizmusra sem. Az erdőben élő természeti erőt, a magány nagy hatalmát sokkal jobban ki tudta fejezni a fának és embernek ezzel a vegetatív összehajlásával, ezzel az inkább életmódjában, mint megjelenésében különös lénnyel, aki maga is alig más, mint a fa, amit cipel, része az erdő dús és titokzatos életének."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15000/15018/15018.pdf)