Képaláírás: A dalos szúnyog és fejlődése kissé nagyítva

Ismertető szöveg: "A dalos szúnyog (Culex pipiens L., X X II. tábla, 18. ábra), mely egyike a legalkalmatlanabb és legismertebb rovaroknak. Különösen a vizek partjain és mocsaras helyeken, nyári estéken roppant nagy számban dongva-bongva röpköd. Teste karcsú, lábai hosszúak. Szipókája hosszú. Igen érzékenyen szúr és szívja az ember vérét. Szárnya átlátszó, 6 mm. hoszszú. Színe bamásszürke. A nőstény petéit a vízbe rakja. A hengeres lárva fő ismertető jele a feltűnően megvastagodott fejvég; lábatlan, helyette a testgyürükön egyes sörtepamatok találhatók. Utolsóelőtti gyűrűjéről egy hengeres, csöves nyújtvány ered, mely a légcsövekkel áll összeköttetésben és ha a lárva lélekzeni akar, akkor a víz fölszinét keresi fel, fejét kissé ferdén lefelé tartva, míg csőszerű nyújtványa a vízből kiáll. Igen élénk, rugdalódzó mozgással hánykolódik a vízben ide-oda. Elő vagy elhalt szerves anyagokból táplálkozik, egy csöppet sem válogatós, mert még a rosszindulatú vízben is megél. Majd 3 hét alatt kifejlődve, bebábozza magát; bábja mozgó és felismerhető a nyaktáján lévő tkét, levegő felvételére szolgáló szarvforma nyújtványáról. Évenként több genera tiója van; a legutolsó generatió áttelel. Igen szapora, egy nőstény 300 petét tojik és így egy szunyogpár egy nyár folyamán 300,000.000 utódot is hagyhat maga után. A lárva kitűnő haltáplálék. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)