Képaláírás: A pipacs termője, pajzsdad bibével

Ismertető szöveg: "A termőlevelek (carpella), röviden termő (pistillum), egy, rendesen összehengeredett vagy pedig több egymással összejött levélkéből alakul. Három egymástól élesen különálló részből áll. A maghon (ovarium, germen), a bibeszál (stylus) és ennek hegyén a bibe (stigma). Széleivel összehajtott és összenőtt, egylevelü termő (monomer) a hüvelyeseknél fordul elő. A dohánynál kettőből, a liliomnál háromból, egyeseknél négyből, némely szegfűnél ötből, a máknál pedig sok levélből alakul és ekkor polymer maghonnak mondjuk. A maghon lehet egyrekeszü, ha a termölevélkók szélei egymással úgy nőnek össze, hogy nem hajolnak meg (ibolya); vagy többrekeszű, ha a termő-levelek szélei befelé annyira kiáltanak, hogy a termő közepén összeérnek és válaszfalakat (dissepimenta) képeznek, melyek révén ismét rekeszek (loculi) keletkeznek. Ha a válaszfalak a maghon közepén nem érnek össze, mint pl. a máknál, akkor a maghont többkamrájúnak mondjuk. A leendő termés első csirái, magrügyei (ovula, gemmula) rendesen azon vonalak mentén lépnek fel, hol a termőlevelek összenőttek.
Sok virágban csak egy, másokban ismét több termőt találunk. Ha a bibeszál nem fejlődött ki, akkor a bibe közvetlenül a maghonon ül.
A bibeszál üres vagy fölötte laza szövettel van kitöltve, melyen át a virágporból benyomuló tömlő még áthatolni képes. A bibét alakja szerint: fejecs-, pajzs-, ecset-, forgo- vagy szirom-alakúnak mondjuk. Felülete szöröcskékkel vagy hegyes papillákkal van borítva, melyek a virágpor megragadása czéljából ragadós nedvet bocsátanak ki. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_2.pdf)