D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó U R L : http://dka.oszk.hu/027500/027576 F á j l n é v : eleink_ilosvai_v_i.jpg B é l y e g k é p : http://dka.oszk.hu/027500/027576/eleink_ilosvai_v_i_kiskep.jpg F ő c í m : Ilosvai Varga István B e s o r o l á s i c í m : Ilosvai Varga István S z e r e p : fényképész B e s o r o l á s i n é v : Varga U t ó n é v : József I n v e r t á l a n d ó n é v : N S z e r e p : szobrász B e s o r o l á s i n é v : Csíkszentmihályi U t ó n é v : Róbert I n v e r t á l a n d ó n é v : N E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2011-07-14 A t í p u s n e v e : fénykép M e g n e v e z é s : Varga József fotói M e g n e v e z é s : Eleink vidéki és külföldi temetőkben M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja M e g j e g y z é s : Az alkotótól. T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok A l t é m a k ö r : Halál T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Építőművészet T é m a k ö r : Történelem, helytörténet A l t é m a k ö r : Genealógia, családtörténet T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Festészet, grafika T á r g y s z ó : síremlék M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : temető M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : sírfelirat M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : Ilosvai Varga István (1895-1978) V I A F I d : 40187604 M i n ő s í t ő : személynév T á r g y s z ó : Szentendre
L E Í R Á S K é p a l á í r á s : Szentendre, Új köztemető: 5-2-10 [szobrász: Csíkszentmihályi Róbert, 1984] I s m e r t e t ő s z ö v e g : Ilosvai Varga István festő. 1917-1922: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Balló Ede. 1924-1925: tanulmányút Párizsban; 1929-1931-ben a Nagybányai Művésztelepen, 1932-től Szentendrén dolgozott, majd 1935-ben odaköltözött. 1933: Paál László Társaság; 1935: Új Művészek Egyesülete; 1936: Képzőművészek Új Társasága; 1941: Szentendrei Festők Társaságának tagja. 1965: Munka Érdemrend ezüst fokozata; 1968: érdemes művész; 1974: kiváló művész; 1975: Munka Érdemrend arany fokozata; 1977: Szentendre Város Pro Urbe-díja. Hagyatéki anyaga 1980-ban kerül a Ferenczy Múzeumba. Munkássága a két világháború között bontakozott ki. Eredetileg jogot hallgatott, szabadidejében az Iparrajziskola esti tanfolyamát, majd 1917-ben Kernstok Károly Szabadiskoláját látogatta. Szentendrei letelepedése előtt szülőfalujában, Kunhegyesen élt, Budapestre költözése (1926) után is rendszeresen eljárt ide festeni és kiállítani. Művészi pályakezdése a korszak hazai képzőművészeti életéhez képest rendhagyó. Megjárta Párizst, majd hamarosan Nagybányára látogatott. A 20-as években készült képei Van Gogh, Cézanne, Gauguin művészetének ismeretéről vallanak, mégis hazai elődökhöz, köztük Rippl-Rónaihoz, Ferenczy Károlyhoz, Mednyánszkyhoz akart kapcsolódni. Nagybányára való utazása is hazai források kutatására vall. Az itt készült fauve-os vásznai, a felületnek ritmust kölcsönző homogén, élénk színfoltok elutasítását jelentette a korábbi leíró jellegű természetábrázolásának. Festői énje Szentendrén való letelepedése után bontakozott ki. Itt talált rá a városképben adott, s festői látásmódjában igényelt poétikus, ugyanakkor szerkesztett térkonstrukcióra. Szentendrén képeinek kizárólagos témájává válik a kisvárosi utca, tér, zug, a házfalak és az emberek együttese. Az emberi környezetet, mindennapokat festette meg eleinte anekdotikus jelenetekkel vagy szociális ihletettséggel (Szentendrei részlet nagy fákkal, Három munkás, Szegény ember), később a 40-es, 50-es évektől az emberi jelenlétet bekarcolt vagy egy vonallal körülhatárolt sziluettfigura képviseli (Zöld kapu, Fekete kép). Ábrázolásbeli eszközeiben első helyen szerepelt a szín kompozíciós szerepe. Következetes kolorizmusát a kép szerkesztettségére való törekvés egészítette ki. Jellemző a szűk utcákat körülövező házak, házfalak szoros, szinte síkban maradó egysége. Még a 30-as években fel-feltűntek nála - elsősorban rajzain - avantgárd formációk, az aktivisták művészetének szelídebb változataként. Csendéletei és portréi - a két másik gyakori műfaj az életműben - is a szerkesztett tér és a kolorit egyensúlyát kutatják. Egész életművét végigkísérő portréira a drámai valóságlátás jellemző. A 40-es évek közepén jelent meg rövid időre egy-egy hangsúlyos szerkezeti egységet jelölő, erősen kiemelt expresszív vonalrendszer (Konstruktív önarckép). A 40-es évek végétől színesedett ki palettája. Feloldódtak a korábbi évtized sötét, mély tónusú földszínei és mélyvöröse. Az 50-es években - ideiglenesen - hagyományos távlatú, perspektivikus utcaképek, csendéletek születtek. A 60-as évektől kezdve nemcsak a színek váltak még élénkebbé, hanem merész szerkesztésű, a színek által egyensúlyban tartott térkonstrukciók tűntek fel. Legendás hírű volt természettudományi értékű kaktusz-és lepkegyűjteménye. Ez utóbbi a Természettudományi Múzeumba került.
(Forrás: artportal.hu) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Varga József: Holló László U R L : http://dka.oszk.hu/027500/027574 A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 1600x1200 pixel S z í n : színes L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Kekk Adrienn |